Hogyan készült az Ősz tündér című portré festmény?
Ő egy megálmodott sorozat első képe. Illetve igazából a második, mert festettem egy Erdő tündére című festményt a nyáron, ami elindította bennem a gondolatot, hogy nekem ebből egy sorozatot kell alkotnom, mindenféle szép női portrékat ábrázolni Tündérként.
Az Erdő tündére egy fenyő asztallapra akril festékkel készült, melyet a "manikűrös énem" munkahelyére szántam. Ő az:
Ha Te is beleszerettél, és szeretnél ilyen asztallapot, keress bátran itt:
Nem szeretem igazán ezt az évszakot, de a csodás színek, a vörös-sárga-barna rengeteg árnyalatában pompázó fák-levelek teljesen elbűvölnek.
Még a festés előtt felragasztottam a papír mind a 4 oldalát, teljes hosszában egy rajztáblára, mely felkerült a kedvenc festőállvámyomra. Vizes ecsettel átnedvesítettem a papírt, hogy ne hullámosodjon fel.
Ezután jött az alapozás, amikoris egy semleges színnel, a világos okkerrel befestettem a festmény teljes felületét. Ezt a festményt is akrillal festettem.
Porték esetébem mindig ezzel kezdem az arc kidolgozását, mert ez a legnehezebb. Ha akár 0.1 millimétert is téved a festőművész, már nem ugyanaz az arc köszön vissza a vászonról. Egyébként is a szem a lélek tükre, nemigaz? 😉
Amikor festesz vagy rajzolsz egy-egy részletet, körül vagy a képhez, szinte belemerülsz és nem látod a teljes egészet egyben. Ilyenkor érdemes pár lépést hátrébb menni és megnézni abból a távolságból a kész festményt egészében. Ilyenkor jönnek elő még aránytalanságok, vagy tájképeknél ilyenkor fedezhető fel a rossz perspektíva ábrázolás.
Ez alapján még javítottam egy két apróságot az árnyékokon.
Ezután jöhetett a maszkoló szalag eltávolítása, az aláírás és egy szép, igényes fotó készítése az immár kész műről.